Professzor Marsden Wagner M.D., M.S. a magyar szülészetről
Professzor
Marsden Wagner, korábban a WHO női- és gyermekegészségügyi részlege
igazgatójának véleménye: „A legmegbízhatóbb szülészeti kézikönyv
kimondja, hogy mind az anyai testhelyzet szülés közbeni korlátozása,
mind a gátmetszés rutinszerű alkalmazása az ellátás olyan formái,
melyekkel fel kell hagyni a tények ismeretében."
A cikk lassacskán 10 éve íródott, aktualitása mind ezidáig nem csökkent.
Az alábbi
táblázat szemlélteti azt a nagy rést, amely a magyar kórházak
szülészeti gyakorlata és aközött van, aminek a tudományos tények
alapján szülészeti gyakorlatnak kellene lennie. A táblázat különös
figyelmet szentel két beavatkozásnak, a lithotómia testhelyzetnek
(háton fekvés vagy háton félig ülő testhelyzet) a második szakaszban,
illetve a gátmetszésnek (a hüvelynyílás nagyobbra vágása).
Ez a két beavatkozás értékes mutatója a tényeken alapuló anyasági
ellátásnak bármely kórházi közösségben, mivel már huszonöt éve
bizonyított tény, hogy a háton fekvés az összes testhelyzet közül a
legrosszabb a szülésre, illetve hogy a gátmetszés alkalmazása szigorúan
korlátozandó, és az összes szülés 10%-át soha nem lenne szabad
meghaladnia. A legmegbízhatóbb szülészeti kézikönyv kimondja, hogy mind
„az anyai testhelyzet szülés közbeni korlátozása", mind a „gátmetszés
rutinszerű alkalmazása" az ellátás olyan formái, melyekkel fel kell
hagyni a tények ismeretében (Chalmers et al, „Effective Care in
Pregnancy and Childbirth", Oxford University Press). E két gyakorlat
megváltoztatásával az a probléma, hogy mindkettő orvosbarát, mivel
mindkettő tökéletesen illik a szülés sebészeti megközelítésébe.
Egy
nagy budapesti egyetemi kórháznál tett látogatásom során úgy
informáltak, hogy a gátmetszések aránya 100% – minden nőt elvágtak
ilyen módon – és a Magyarország egészére vonatkozó arány 79%. A
sebészek úgy hiszik, a hüvelynyílás felvágása jobb, mint ha elrepedne,
annak ellenére, hogy a tudományos adatok az ellenkezőjét bizonyítják.
Egy természetes repedéshez képest a gátmetszés több fájdalmat, több
vérzést, több maradandó hüvely-deformitást és a szexuális életben több
hosszan tartó nehézséget eredményez. Továbbá azokat az előnyöket,
amelyekről a gátmetszés pártolói beszélnek – a súlyos (harmadfokú)
repedések megelőzése, annak megelőzése, hogy a nő medencefeneke hosszú
távon károsodjon, illetve a baba védelme egy esetleges elhúzódó vajúdás
káros hatásaitól – a tudományos tények nem támasztják alá.
A tények áttekintése megmutatja, hogy a gátmetszések 10% (a WHO
ajánlása) feletti aránya nem indokolt, és ideálisabb arány lenne a
szüléseknek mintegy 5%-a. Ennek ellenére a magyar kórházakban az első
gyermeküket szülőknél közel 100% ez az arány, amely a nők nemi szervi
megcsonkításának elterjedt gyakorlatát jelenti. A magyar nőknek minden
bizonnyal nem mondják el az igazságot a gátmetszésről, mint a női nemi
szervi csonkítás modern, nyugati formájáról (lásd M. Wagner
„Episiotomy: a form of genital muilation", The Lancet, Volume 353,
pages 1977 to 1978, 1999).
TUDOMÁNYOS TÉNYEKEN ALAPUL-E A MAGYAR KÓRHÁZI ELLÁTÁS?
ELLÁTÁSI FORMA |
GYAKORLAT |
A TUDOMÁNY
BIZONYÍTOTTA |
Rutinszerű bábai ellátás |
nincs |
80% |
Evés-ivás rutinszerű megvonása |
igen |
nem |
Rutinszerű elektromos magzatmonitorozás (CTG) |
nagyon gyakori |
nem |
Rutinszerű infúzió |
gyakori |
nem |
Rutinszerű burokrepesztés |
igen |
nem |
Ágyhoz kötöttség a vajúdás teljes tartama alatt |
gyakori |
nem
|
Lithotómia (háton fekvő vagy félig ülő testhelyzet) a vajúdás végén |
80%* |
nem |
Gátmetszés (hüvelynyílás nagyobbra vágása) |
79%* |
< 10% |
Császármetszés |
klinikák: 21–23%,
nagyobb kórházak: közel 30%*
|
12% |
Az újszülött rutinvizsgálata nem az anyán történik |
igen |
nem |
24 órás rooming-in, a baba soha nincs újszülöttosztályon |
nem |
igen |
* az adatok az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet (OSZNI) adatbázisából származnak.
Forrás: TAVAM
|