A
túlsúly mára népbetegséggé vált. A gyermekek és a szülők mégsem
teljesen tehetetlenek, ha tudatában vannak a prevenciónak, amit már az
első szilárd étellel megkezdhetnek.
A kis dundi babák az első hónapokban büszkeséggel töltik el
szüleiket. Az anya örül, hogy van elég teje, minek következtében szépen
gyarapszik a kisded. De már ebben az apró korban is hibás az
összehasonlítgatás. Különösen az első életévben ugyanis - és leginkább
a szoptatott babák - jelentős különbségeket mutatnak. Simon féléves
korában tíz kilót nyomott, térdei alig látszottak a husi mögött. A vele
egyidős Maria azonban mindössze hat kilogramm volt, egy nagyon aktív,
és egészséges kislány. Ma, három évesen mindketten normál súlyúak,
egészséges és eleven gyermekek.
Eddig rendben. Hagyjuk most az első
életévben jelentkező örökölt testsúlykülönbségeket! Beszéljünk inkább
arról, hogy a kisgyermekek körében egyre gyakoribb a túlsúly, ami
nagyon aggasztó. A zürichi Svájci Műszaki Főiskola legújabb tanulmánya
szerint a 6-12 évesek 22-34%-a túlsúlyos. „A túlsúly és az elhízás a leggyakoribb krónikus betegségek a gyermek- és fiatalkorban",
állapította meg a WHO. Túlsúlyról akkor beszélünk, ha a gyermek
testtömeg indexe (BMI-Body Mass Index) 90% fölött van. 97% fölötti
értéknél van szó elhízásról.
Sültkrumpli
Az okokat keresve hamar eljutunk a zsíros ételekhez és a
mozgásszegény életmódhoz. A túlsúly hajlama jóllehet öröklött, mégis az
életmód és a társadalmi közeg az, ami leginkább meghatározó.
A zsír
hatalmas menynyiségben áll rendelkezésünkre, a zsíros ételek lényegesen
olcsóbbak, mint az egészséges zöldség- és gyümölcsfélék. A szénhidrát
és zsír kombinációi a különböző édességekben és a csipszben
kalóriabombákat alkotnak, melyek a természetben ilyen formában nem
fordulnak elő, mellékesen megjegyzem, még ízlenek is nekünk.
Életmódunk megváltozott. Sokkal kevesebbet mozgunk, mint ezelőtt húsz
évvel. Már a kisbabák is órákat töltenek a gyermekülésben, ahelyett,
hogy szabadon kúsznának - másznának a takarón. Hiába tették meg a kis
totyogók az első lépéseiket, nem próbálhatják ki a szabadban újonnan
megszerzett tudásukat. Túl veszélyes! A mama inkább a játszótérre megy,
ami sokkal inkább való a felnőtteknek, mint az élményekre éhes
kisgyermekeknek. Ha a kis Lisa túl magasra mászik a mászókán, rögtön
jön a nagyi, és aggodalmaskodón kiált: „Azonnal tessék onnan lejönni!"
Össze sem lehet hasonlítani mindezt a régi időkkel, amikor a kicsik
vakmerően fára másztak. Nem csoda tehát, hogy a mai gyerekek sokkal
rosszabban teljesítenek a mozgásos tesztekben.
A hiányzó kinti
szabadteret izgalmas virtuális benti-világgal próbáljuk helyettesíteni.
Már az egészen kicsik is órákat ülnek a TV előtt, és hihetetlen ügyesen
kezelik a számítógép-egeret. Több tanulmány is utalt már a televízió és
a túlsúly kapcsolatára. A gyermekek ugyanis szívesen nassolnak tévézés
közben.
A túlsúly nemcsak esztétikai probléma, a túlsúlyos gyermekek
szenvednek, mert mozgásszerveik túl vannak terhelve, ezért gyakrabban
éri őket baleset. A kövéreknek már gyermekkorban magasabb a vérzsír
értékük, a szív-keringésrendszerük pedig már fiatal korban nagyon
túlterhelt. Mind több kisgyermek betegszik meg cukorbajban. A kövér
gyermekek 80-85%-a egész életében küzd az elhízással.
A szoptatás megóv a túlsúlytól
A túlsúly tehát egy fontos probléma. Megelőzésének lehetőségeiről
jó, ha a szülők már az első szilárd étel bevezetésekor gondolkodnak. Ez
azt jelenti, hogy a prevenciót már a bébikorban el kell kezdeni, a
kizárólag anyatejjel táplált kicsiknél természetesen nem. A szoptatás
ugyanis több tanulmány szerint is véd a túlsúlytól.
Nincs okunk tehát arra, hogy a kereslet-kínálat csodálatos elvén alapuló tejképződés összhangját megzavarjuk. Az hiba lenne, ha egy kisbabát nem engednénk annyi ideig és olyan gyakran szopni, ahogyan szeretne.
Az anyamellet ugyanis ebben az esetben nem érné elég inger ahhoz, hogy
a kisbaba számára megfelelő mennyiségű anyatejet termeljen. Így a baba
gyarapodása nem lenne optimális. A gyermek így már egészen korán
megtanulná, hogy nem képes saját táplálékmennyiségét szabályozni. Ezzel
pedig feleslegesen megzavarnánk egy nagyon fontos ösztön működését.
Nem étkezési verseny
Egészséges gyermek és egészséges táplálékkínálat esetén ez az ösztön
a lehető legjobban működik. Az első szilárd táplálék bevezetésének
kényes időszakában különösen támogatnunk és védenünk kell ezt az
ösztönt. Röviddel ezelőtt olvastam egy svájci szülőknek szóló
magazinban megjelent cikket, amitől még a hajam is az égnek állt.
Számtalan hamis tényre alapozva azt állította a cikk szerzője, hogy a
kisbabának hat hónapos korában feltétlenül szilárd táplálékot kell
kapnia, különben vashiány, magas koleszterinszint és további bajok
lépnek fel nála. Abban egyetértek a szerzővel, hogy hat hónapos kortól
a szülőknek rendszeresen, úgy hetente egyszer meg kell kóstoltatniuk a
babával valamilyen pürét. De mit tesz a szülő, ha a gyerkőc azt
visszautasítja? Fütyülve kisbabája ösztöneire, beletömi szájába a
krumplipürét? Hogyan tanulja meg akkor a gyermek a megfelelő étkezést,
ha a szülők kezdettől át akarják venni az irányítást ezen a fontos
területen?
Az első szilárd ételtől kezdve még néhány évig a mama és
a papa felelősek csemetéjük táplálkozásáért. Erre az időszakra érvényes
az az egyszerű szabály, hogy: a szülők határozzák meg, mi kerül az asztalra, és a gyerek azt, hogy ebből mit akar megenni.
Akinek a gyermekei már kinőttek a babakorból, tudják, hogy ez az alaptétel egyáltalán nem olyan egyszerű. „Fúj!"-
mondja hatévesünk, ha az asztalra spenót vagy zöldséges rizs kerül.
Továbbra sem kényszerítjük arra, hogy megegye. Jó, egy kis falatot meg
kell kóstolnia. Nem ritkán egészen finomnak találja a levest, ha
eldöntötte, hogy csak eszik belőle pár kanálnyit. Ha azonban a kóstoló
után sem jött meg a kedve, akkor kaphat egy szelet kenyeret és
gyümölcsöt. Végülis a számtalan visszautasított étel ellenére teljesen
egészségesen táplálkozik, tehát elkerültük az oly kellemetlen étkezés
körüli csatározást.
A papa futni jár
Az evés körüli harc averziókat ébreszt az egészséges táplálkozással
szemben. Sokkal több sikert ígér, ha egészséges életmódot folytatunk,
és gyermekeink ezt látják mintának. Itt van a szülők nagy esélye! Ha a
papa inkább egy nagydarab húst eszik, sok szafttal (saláta nélkül), és
mindenhová autóval megy, akkor a kis Maxtól sem várhatjuk el, hogy
örömét lelje a zöldségekben és jókedvűen gyalogoljon a boltba.
Nem
arról van szó, hogy megfenyegetjük a gyermekünket, ha csokoládét
nassol, hanem hogy a zöldég, a gyümölcs és társaik minden nap ott
legyenek az asztalunkon. Akkor a kedvenc nassok, a virsli és a
hamburger is szerepelhetnek, persze csak minimális mennyiségben az
étlapunkon. Ha a gyerkőcök már kiskoruktól kezdve segíthetnek a
főzésben, akkor nagy lelkesedéssel fedezik fel a táplálékokat. Ily
módon kapcsolatba kerülnek az ételekkel és mellékesen megtanulják az
egészséges táplálék elkészítést is.
Egy kerékpártúra a közeli tóhoz nagyon vonzó. Még inkább az, ha a papa
futni megy, ahová magával viszi a babakocsiban a kisebb, biciklin pedig
a nagyobb tesót.
Ha az egészséges táplálkozás és a sportos életmód már kisgyermek kortól
a családi élet fontos alkotórészei, és a gyermekek maguk határozhatják
meg étvágyukat és táplálékuk mennyiségét, akkor aligha lesz esélye a
túlsúlynak.
WirbelWind 2004 május/június
Fordította: Somogyi Boglárka
Forrás: LLL
|