"Semmi sem acélozza jobban az izmokat,
semmi sem teszi hajlékonyabbá, rugalmasabbá a testet,
semmi nem nevelhet nagyobb ügyességre, szilárdabb akaratra,
és semmi nem teheti frissebbé lelkünket a sízésnél"
(Dr. F. Nansen, 1890)
A sízés előnyei közül elsősorban ki kell emelnünk élettani, egészségfejlesztő
hatásait.
A sízés hegyekben, erdős, tökéletesen tiszta levegőjű környezetben művelhető.
Hogy ennek milyen nagy a jelentősége, arra nézzünk egy példát: városaink levegőjében
egy köbméterre számolva 2800 porszem található. 200 méter tengerszint feletti
magasságban már csak 920, 500 méter felett pedig csupán 350 ez a szám. A magaslat
még számos olyan hatást gyakorol az emberi szervezetre, ami helyesen "alkalmazva"
növeli a szervezet teljesítőképességét, javítja egészségi állapotát. Ezeket
meteorológiás és klimatikus hatásoknak nevezzük.
Hangsúlyozni kell azokat az előnyöket is, amelyeket a sízés mint mozgás jelent.
Az egyik legsokoldalúbb terhelést biztosító sportág, hiszen sokoldalúan foglalkoztatja
az izomcsoportok mindegyikét, következményként arányosan fejleszti a testet,
egyedülálló mértékben javítja az ízületi mozgékonyságot, az egyensúly-érzékelést,
a sebesség- és tempóérzékelést. A sízőben fokozatosan javul a helyzetfelismerő
képesség és a döntés képessége. A síző ugyanis megfelelő tanulás után eljut
oda, hogy szemét már nem a sí csőrére mereszti, hanem előre és körülnéz, ami
szükségszerű, hiszen a terepet nem átalakítani akarja, hanem ahhoz alkalmazkodva
lesiklani. Ennek megvalósítása magasszintű helyzetfelismerést és villámgyors
döntést igényel. (A fenyőfa "ritkán" szokott félreállni!) A helyzetfelismerésnek,
a gyors döntésnek mai életünkben hallatlanul nagy jelentősége van. Gondoljunk
csak a városok vagy országutak rohamosan növekvő forgalmára, az ebből adódó
veszélyhelyzetek sokaságára. Aki az említett személyiségjegyeket rendszeres
síeléssel fejleszti, az a mindennapi életben is nagyobb biztonsággal boldogul
az elkerülhetetlen veszélyhelyzetekben.
A sízés a kedvező hatások mellett azonban veszélyeket is rejt magában. Veszélybe
sodorhatjuk magunkat, ha:
- felkészületlenek vagyun
- túl nagy a sebességünk;
- nem megfelelő minőségű pályán sízünk;
- hibás a felszerelésünk;
- erőnket, képességeinket meghaladó dolgokra vállalkozunk.
Az osztrák sportorvosok statisztikát készítettek a síbalesetekről, s azok okairól.
Megállapították, hogy a balesetek 80 százalékát fáradtság és a "túlvállalás"
okozta. E kettő gyakran összefügg.
Mi tehát a tennivalónk?
Készüljünk fel alaposan a sízésre! Készítsük fel szervezetünket edzéssel, a
síeléshez szükséges izomerő, mozgékonyság következetes fejlesztésével, a sportág
szó használatával: száraz edzéssel (a havas időszakot megelőző termi vagy szobai,
és szabadtéri fizikai felkészüléssel). Aki rendszeresen űz valamely más sportágat,
annak sem haszontalan, mert meggyorsítja a sítechnika tanulását. Aki pedig nem
sportol, annak egyenesen mélkülözhetetlen a száraz felkészülés.
Tanulj hát síelni, a tél csodálatos!
A szárazedzésről
Minden alkalommal futással vagy helyben futással kezdjük az edzést, majd azt
követően gimnasztikázzunk. A szervezetünk terhelését fokozatosan növeljük (pulzusellenőrzés!),
a szárazföldi gyakorlatoknál pedig mindig az egyszerűbbtől haladjunk az összetettebbek
felé. Az edzést levezetéssel fejezzük be.
Felkészülés zárt helyiségben
Célja elsősorban a láb feszítő-, közelítő- és forgatóizmainak, a hasizomnak
és a törzsforgató izmoknak a nyújtása, erősítése, a térd- és csípőízület nyújtása,
lazítása, az egyensúlyérzék és ügyesség fejlesztése. A gyakorlatok végzésekor
ügyeljünk arra, hogy sem magunkat, sem lakásunk berendezését ne rongáljuk! Az
1-es ábrán néhány példa található!
Szabadban végzett száraz felkészülés
Fő célja a láb erejének a fejlesztése, az állóképesség növelése, a gyors és
váratlan irány- és sebességváltoztatás megalapozása, a (sí)mozgás helyes ritmusának
kialakítása, a síterephez, a meredek lejtőhöz szoktatás. Erre felhasználhatjuk
lakásunk környékének valamelyik parkját, de leginkább a lejtős, változatos egyenetlen
terepek a jók, pl. töltésoldalak, közeli hegyek, hosszabb-rövidebb lépcsők stb.
A szabadban végzett felkészüléshez sok futást és szökdelést javaslunk.
Természetesen a szobai gyakorlatok is végezhetők kint, a továbbiakban néhány
speciális szabadtéri mozgást sorolunk fel.
Síterepen:
- egyenletes iramú futás;
- futás iramváltásokkal (gyorsítás-lassítás);
- futás irányváltoztatásokkal (szlalomfutás);
- páros lábon szökdelés előre, oldalra, cikkcakkban.
Rézsűn (töltések, gátak, domboldalak stb.):
- felfutás a lejtő előtt szerzett lendülettel, lefelé séta;
- hullámfutás (le-föl) a rézsű hosszában;
- futás föl, szökdelés lefelé cikkcakkban;
Szakály, Zs.
Forrás: Gyógy-ír, Kisalföld
Kapcsolódó cikkek:
Síelni balesetmentesen
|