Csontritkulásnál ez a kiegyensúlyozott viszony zavart szenved. Vagy a csontépítés csökken vagy a csontleépítés fokozódik. Ennek eredményeként a csontok ritkák, porózusak és törékenyek lesznek. Már egy jelentéktelen megbotlásnál fennáll a törés veszélye. Leggyakrabban a csigolyatest és a combnyakcsont törik. A kisebb balesetekből eredő csontsérüléseknél alapos a gyanú az osteoporosisra.  A csigolyatestek összeroppanása lehet észrevétlen és teljesen fájdalmatlan.

Csoportosítása

Kialakulása alapján két nagy csoportja van a betegségnek: az elsődleges és a másodlagos csontritkulás:

• Az elsődleges, I. típusú osteoporosis nőknél gyakori a menopausa következtében. Ennek kiváltója feltehetőleg, az ösztrogén hormon mennyiségének megváltozása.
• A elsődleges II. típus mind nőknél, mind férfiaknál felléphet 70 éves kor felett. Ennek oka: az öregedési folyamatok, az örökletes tényezők, a D vitamin-, kálciumszegény és foszfordús táplálkozás, a mozgásszegény életmód.
• A másodlagos osteoporosis valamilyen egyéb betegség következménye, mint amilyen pl. az alkoholizmus, cukorbetegség, pajzsmirígy túlműködés, mellékpajzsmirígy túltengés, emésztési zavarok, melyek idült hasmenéssel járnak.

Az osteoporosis tünetei

• Gyakori csonttörések egyszerű esések vagy ártalmatlan megbotlások következtében. Pl. borda-, csigolyatest-, könyök-, csukló-, combnyakcsont törések.
• Hátfájdalmak, légzési nehézségek a gerinc deformitások miatt.
• Fokozott háti gerincgörbület.
• Testmagasság csökkenés.
• A hátizmok megkeményedése.

Az osteoporosis diagnózisa

• Röntgen.
• Csontsűrűség mérés.
• Csontszcintigráfia.
• CT, MRI.
• Laborértékek (kálcium, foszfor, parathormon) alapján.

Sajnos, legtöbbször a diagnózist már csak akkor ismerik fel, amikor a csonttörés megtörtént. Röntgenfelvételen a csontritkulás 30%-os csonttömeg vesztés után válik láthatóvá. A csontdenzitometriával jóval korábban felismerhető a betegség, még mielőtt a sérülések bekövetkeznének. A rendszeres ellenőrző vizsgálatok segítenek az állapotfelmérésben és így, a megfelelő mozgásprogram kialakításában is.

Az osteoporosis kezelése

• Táplálkozási tanácsadás (kálciumban, D vitaminban dús és foszfátban szegény étrend kialakítása).
• Ösztrogénpótlás.
• Lokális fájdalomcsillapítók.
• Glükokortikoidok.
• Fizioterápia.
• Megelőzés, önsegítő csoportok.
• Műanyag fűző vagy gipszágy a gerinc deformitásoknál.
• A másodlagos csontritkulásnál az alapbetegség kezelése.
• Műtét, a törések ellátásánál.

A fizioterápia célja

• Fájdalomcsökkentés.
• Az ízületek mozgathatóságának és az izomerőnek a megóvása.
• Testtartásjavítás.
• Megelőzés.

Fizioterápiás módszerek:

• Melegkezelések: gyógyiszap, sárpakolás.
• Az óvatos masszázs.
• Az óvatos nyújtás.
• A feszes izmok lazítása.
• Víz alatti masszázs.
• Víz alatti torna.
• Kötőszöveti masszázs.
• Elektroterápia.
• Függőrácsos kezelés.
• Speciális ideg-izom serkentő gyógytorna (PNF).
• Aktív asszisztált mobilizációk a gerinc függőleges terhelése nélkül.
• Izomerősítés minimális ellenállással.
• A napi aktivitás közbeni testtartás megtanítása, gerinciskola.
• A lehetőségekhez képest az egyenes testtartás elsajátítása.
• Osteoporosis -torna.

Az egészséges csontanyagcseréhez egészséges egyensúlyt kell kialakítani a táplálkozás (sok kálcium, kevés foszfor), aktív mozgás, napfény (az aktív D3 vitamin képződéséhez) és hormonháztartás terén. Az osteoporosis kezeléséhez mindenekelőtt egy alapos kivizsgálás, pontos diagnózis szükséges, amely alapján ki lehet alakítani a megfelelő életmódot.

Általánosan elmondható, hogy az osteoporosist sok ember megelőzhetné a rendszeres fizikai aktivitással, izomerősítéssel és a helyes táplálkozással. Ezért táplálkozzanak helyesen, kerüljék a káciumszegény és foszfátokban, oxalsavakban gazdag élelmiszereket és figyeljenek a szükséges D vitamin bevitelre. A testnek szüksége van rá, hogy a kálciumot a csontokba kösse.

Végezzenek naponta testmozgást, mert így a megmozgatott testrészekben fokozódik a csontanyagcsere, melynek segítségével a kálcium beépülés is felerősödik. A csontritkulás megelőzésének szempontjából hasznos pl. a gyalogolás, a futás, a tánc, a túrázás. Ha mindeközben a napfény is ér bennünket, akkor a D vitamin képződéséért is tettünk.

Az oszteoporózisos betegek tornája

Nemcsak a megelőzésnek, hanem az oszteoporózis terápiájának is elengedhetetlen része a rendszeres mozgás. Így megakadályozható a további csonttömeg vesztés, javul a vérkeringés és még sokáig megőrizhető a fizikai erőnlét, amely megkönnyíti a mindennapi életet.

Hogyan hat a mozgás a csontokra?
Az akaratlagosan mozgatható izmok az inakon keresztül kapcsolódnak a csontrendszerhez. A mozgás izomösszehúzódás révén jön létre, amely ingerként hat a csontokra és javítja azok vérellátását. A fizikai igénybevétel, mint inger, alkalmazkodásra ösztönzi a csontszerkezetet, vagyis a fokozott terhelésnek megfelelően a csonttömeg is növekszik. A jó vérellátás pedig, biztosítja a csontépítéshez nélkülözhetetlen ásványi anyagokat, mint pl. a kálcuim. A folyamathoz szükséges D vitamint a napfény energiájával aktiválhatjuk, ehhez elég napi 15 perces napozás. Kialakult csontritkulásnál szükséges a megfelelő gyógyszeres támogatás is. Az edzett izmok lehetővé teszik a helyes testtartást, az egyensúly és a mozgékonyság megőrzését, valamint a törések elkerülését. A rendszeres mozgás nélkül mind az izom- és csonttömeg leépül.

A fizikai aktivitás alapszabályai csontritkulásnál:

• Minden mozgás számít.
• Nem szabad túlterhelni a szervezetet.
• Minden alkalmat meg kell ragadni a mozgásra a hétköznapi életben.
• Ajánlott naponta 20-30 perc „tempós” séta végzése.
• Nagyon fontos a hát egyenesen tartása.
• Az előrehajlások kerülése, ehelyett térdhajlítással kell leereszkedni az alacsonyan levő tárgyakhoz..
• Nem szabad egyszerre túl nehéz súlyt cipelni, inkább kevesebb mennyiséggel és többszöri sétálva kell pl. bevásárolni.
• Hetente 3-4 alkalommal tornagyakorlatok végzése ajánlott.
• Ha előrehaladott a csontritkulás, akkor csakis a szakember által összeállított és egyénre szabott tornát kell gyakorolni, hogy a hibákat és azok súlyos következményeit elkerüljék.

Az oszteoporózisos betegeknek megfelelő sportok a természetjárás-túrázás, a tempós gyalogolás, az úszás és a tánc. Nem gyakorolható a tenisz, a squash, a csoportjátékok, mint pl. a foci, kézilabda, valamint a küzdősportok, a törések veszélye miatt. Az előrehaladott csontritkulásos betegeknek óvatosabb torna javasolt.

Berényi Grilla
gyógytornász