A kisgyermekek fejlődésére káros tévhitek és termékek
terjedésére hívta fel a figyelmet az MTA főtitkárhelyettese.
Egyre többen készítenek babák számára fejlesztést és korai,
s egyben életre szóló okosodást hozó eszközöket, mégpedig úgy, hogy a
kor üzenetét is „meghallva” az agykutatás eredményeire hivatkoznak. A
baj csak az, hogy nem jól, sőt időnként károsan leegyszerűsítve. Nem
véletlen tehát, hogy az újszülöttek, csecsemők és kisgyermekek
fejlődésével foglalkozó szakmák képviselői ma már komolyan aggódnak
emiatt. Mitől lett a világ ily fejlesztés-központú? Csupán attól, hogy
gyermekeinknek, unokáinknak a legjobbat akarjuk? Lehet, de ahhoz
elegendő lenne szeretetet és biztonságot adni, a gyerekek eltérő érési
idejét figyelembe venni, fejlődésükhöz, képességeik és személyiségük
kibontakozásához megfelelő körülményeket, feltételeket biztosítani…
Csépe Valéria akadémikus, a Mindennapi Pszichológia
című lap legújabb számában a kisgyermekkori fejlesztéssel kapcsolatos
áltudományos hiedelmeket összegezte. Ezek közül a legnagyobb vihart az
elmúlt években az Egyesült Államokban kifejlesztett és forgalomba
hozott, a szakemberek által viszont bírált „Baby Einstein” nevű
oktatóprogram keltette. Ez azonban csak egy azok között a „fejlesztő”
termékek és játékok között, amelyek elárasztják a piacot.
„A szakembereknek az eddiginél hangosabban és erélyesebben kell azt
mondaniuk, hogy elég” – fogalmazott az mta.hu-nak nyilatkozva Csépe
Valéria. Az MTA
Pszichológiai Kutatóintézetének kutatóprofesszora arra hívta fel a
figyelmet, hogy a korai tanulás és a babák minél korábbi fejlesztésének
egyre terjedő divatja három fontos idegtudományi kutatási eredménynek,
valamint az azokra épülő pszichológiai elméleteknek a lebutításából
ered.
Az egyébként jó szándékú, a gyermekeiket pedig a lehető leggyorsabban
a versenyközpontú társadalomra trenírozó szülők körében több tévhit is
általánosnak tekinthető. Ilyen az első életév mítosza, a korábban
kritikusnak, ma pedig szenzitívnek nevezett periódus fetisizálása,
valamint az ingergazdag környezet fogalmának félreértése. Mint azt Csépe
Valéria elmondta, az első esetben az idegsejt-kapcsolatok korai, igen
gyors növekedésére vonatkozó elméletet „csavarják ki”a fejlődést
túlságosan sürgetők. Ők a szenzitív periódusnál azt nem veszik
figyelembe, hogy az agy szenzoros – például látás, illetve hallás –
valamint mozgásrendszereinek egyes funkciói nem azonos korban és
időtartam alatt fejlődnek ki mindenkinél. Az ingergazdag környezet
mindenek felettiségére hivatkozók pedig arról feledkeznek meg, hogy nem
használ a gyermekeknek, ha az optimális fejlődésükhöz szükséges
ingereken kívül még továbbiakat kapnak.
„Fejleszteni, fejleszteni, fejleszteni” – sok szülőnek ez a jelszava,
pedig ha a legjobbat akarják gyermekeiknek, akkor a szeretet és a
biztonság mellett nem az erőltetett tanulás, hanem a kicsik életkorának
megfelelő játékok és foglalkozások biztosítják a megfelelő környezetet.
Ráadásul az „előreszaladásnak” nincs is sok értelme. Az a gyermek, aki
például előbb tanul meg olvasni, mint korosztálya más tagjai, nem fog
sem jobban, sem gyorsabban olvasni egy-két évvel később, mint ahogyan a
szövegértésére sem lesz pozitív hatással az, hogy korábban ismerte fel a
betűket. „A hiperlexia, vagyis a gyors, mechanikus olvasási készség a
szakemberek számára éppolyan figyelmeztető jele a fejlődési
rendellenességnek, mint ellentéte, a diszlexia” – hangsúlyozta Csépe
Valéria. Mint mondta, a sok szülő által erőltetett korai nyelvtanulásnak
is csak bizonyos feltételek esetén van értelme. Akkor, ha a gyermek
folyamatosan kétnyelvű környezetben él, a nyelveket pedig nyelvtanilag
helyesen beszélő, jól hangsúlyozó felnőttől tanulja.
Az MTA főtitkárhelyettese arra a kérdésre, hogy mit tud tenni a
tudomány a káros divathullámok és az üzleti érdekek etikátlan
érvényesítése ellen, úgy vélte: a legfontosabb a felvilágosítás. A
gyermekekkel hivatásszerűen foglalkozó pedagógusok, pszichológusok,
orvosok figyelmét már a felsőoktatási intézményekben fel kell hívni a
„népi pszichológia” veszélyeire. Miként a gyermekük vélt lemaradása
miatt állandóan szorongó szülőkét is. Igaz, ez utóbbi csoport sajtón
keresztül való elérése és meggyőzése a nehezebb feladat.
Forrás: MTA
|