A
biológiában három típusú újszülöttet különböztetnek meg: a fészeklakó,
a fészekhagyó és a hordozott újszülötteket. Az emberi csecsemő a
hordozottakhoz tartozik, mert pszichológiai és anatómiai adottságai
arra alkalmasak, hogy hordozzák őt. A hordozás lehetőséget nyújt arra,
hogy optimálisan fejlődjön.
A fészekhagyó
és fészeklakó fogalmak már a XIX. században ismertek voltak, de nem
voltak elegendőek az összes élőlény utódjának besorolásához, ezért B.
Hassenstein bevezetett egy új utódtípust, a hordozottat. Ezek
emlős-utódok, akiket a szülő hordoz, mert még egyáltalán nem, vagy csak
részben tudnak egyedül mozogni. Fejlődési szintjük a fészekhagyókéhoz
hasonló, de a végtagcsontok olyanok, hogy a tenyerek és a talpak egymás
elé fordulnak, ezáltal bele tudnak kapaszkodni a hordozó szülő szőrébe.
A hordozottak között két további típust
különböztethetünk meg: aktív és passzív hordozottakat. Az aktív
hordozottaknál létezik a kéz és a láb fogóreflexe, tehát az emberi
csecsemő is az aktív hordozott kategóriába sorolható. Az emberi
csecsemő szintén rendelkezik a fogóreflexszel, bár a reflex a talpain
már nem olyan erős, de még megtalálható. Ha a csecsemőt a hátára
fektetjük, lábait terpeszbe teszi és fölhúzza. Ez is azt mutatja, hogy
elvárja, hogy hordozzák.
Az ember
fejlődése, felegyenesedése és két lábra állása azt eredményezte, hogy a
lábai és a medencecsontja megváltoztak, testszőrzete majdnem teljesen
eltûnt, így lábaival már kevésbé tudott kapaszkodni, és az utód sem
tudott belecsimpaszkodni szülője szőrébe. Ezért kialakult egy másfajta
hordozási mód: az emberi csecsemőt hordozója a csípőjére teszi és
megtámasztja.
A csecsemőnek létfontosságú
volt, hogy mindig az anyja közelében legyen. Ugyanis ha hosszabb időre
letették, az akár az életébe is kerülhetett. Ma is, ha hosszabb időre
magára hagyják, minden erejét arra használja, hogy felhívja magára a
figyelmet, és odahívja az anyját. Ez teljesen természetes dolog, egy
egészséges emberke reakciója arra, ha egyedül hagyják.
Érintés
nélkül a csecsemő nem tud egészségesen fejlődni. A érintés, a
megtámasztás és a mozgás jó érzést váltanak ki belőle. Ez arra utal,
hogy a csecsemő testileg és lelkileg is igényli a hordozást - még ma
is!
Hassenstein, B., Kirkilionis, E. (1992) Der menschliche Säugling - Nesthocker oder Tragling? Wissenschaft und Fortschritt 42, 24-28.
Kirkilionis, E. (1990) Der menschliche Säugling als Tragling. Auszug aus der Dissertation, Universität Freiburg.
Schiefenhövel, W. (1991) Ethnomedizinische und verhaltenbiologische Beiträge zur pädiatrischen Versorgung. Curare, Zeitschrift für Ethnomedizin und transkulturelle Psychiatrie , 14, 195-204.
Montagu, Ashley (1974) Körperkontakt - Die Bedeutung der Haut für die Entwicklung des Menschen . Ernst Klett Verlag, Stuttgart.
Forrás:hordozókendő.hu
AJÁNLOTT KÖNYVEK
Dr.William Sears: Éjszakai gondoskodás, Sanoma
Budapest Kiadói Rt., 2006
Gary Chapman, Ross Campbell: Gyerekekre hangolva - A
gyerekek öt szeretet-nyelve, Harmat Kiadó, 2008
Marshall H. Klaus -Phyllis H. Klaus: A csodálatos
újszülött, Jaffa Kiadó, 2005
Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában - A
kontinuum-elv, Kétezeregy Kiadó, 2008
|