A

Az óvodások körében diagnosztizálható pszichés és mozgásszervi elváltozások az esetek többségében az úgynevezett túlterheléses betegségekre vezethetők vissza. Ezek kiváltó oka az, hogy a gyerekekkel szemben támasztott elvárások általában nem állnak összhangban fizikai és mozgásszervi fejlettségükkel, vagyis túlterhelik őket. A túlterheléses betegség kialakulásához pedig a különböző civilizációs ártalmak járulnak hozzá, ezek között is első helyen a mozgásszegény életmód. Iskolás- és serdülőkorban a mozgásszegény életmód következtében az izomzat fejlődése gyakran elmarad a test gyors növekedése mögött, így a megnövekedett fizikai terhelésnek az izomzat nem tud megfelelni. A fejletlen izomzatú gyerekeknél sajátos, úgynevezett hanyag tartás alakul ki. A háti gerincszakasz domborulata fokozódik, a fej, a váll és a kar előreesik, a lapockák kontúrja előredomborodik, a mellkas lapos, és gyakran enyhébb mellkasdeformitás is látható. Az izületek lazák, s ennek részét képezi a lúdtalp is. Ezek a gyerekek fáradékonyak, tornaórán, sportban nem tudnak megfelelő eredményt elérni. A hanyag tartásnál nincsenek rögzült deformitások, a fokozott gerincgörbület korrigálható.Rendszeres mozgással elérhető az izomzat megerősödése és tartós normalizálódása (úszás, kerékpározás, kirándulás, játékos erősítő gyakorlatok). Ha hosszabb idő eltelte után sincs változás, akkor tartásjavító gyógytorna ajánlott. A gerinc egyenletes terhelése miatt célszer?, ha a gyermekek hátizsákot hordanak. Az iskolapadban hasznos egy speciális ék alakú párna használata, amivel a medence helyesen előredől. Hosszú ideig tartó ülésnél ugyanis elfáradnak az izmok, így a medence hátrafelé billen és a gerinc háti domborulata fokozódik. Az ágy, amelyen a gyermek alszik lehetőleg kevéssé süppedős, egyenes legyen.
Fokozott jelentősége van a megfelelő lábbeli viselésének is. A jó cipőnek védenie kell a lábat, a láb természetes mozgásához megfelelő teret kell biztosítania, hiszen a jó cipő - ahogy mondani szokták - "együtt jár a lábbal". A gyermekek számára a legalkalmasabb cipő kiválasztásakor éppen ezért a következő szempontokat ajánlatos figyelembe venni:
- a talp hajlékonysága (a láb gördülését követni tudja),
- a cipőorr kellően széles íveltsége (a lábujjakat nem szorítja egymáshoz, aktív lábujjterpesztés lehetősége),
- a cipőorr megfelelő magassága (a lábujjak hajlításánál nem képez akadályt),
- a helyes sarokállás biztosítása,
- a megfelelő lábágy kialakítása a merev alátámasztás mellőzésével.
A lábak gyors növekedése miatt a gyermekkorban különösen ügyelni kell a megfelelő gyakoriságú cipőcserére. Lehetőség szerint egyszerre két kényelmes, jó állapotú (nem elkopott sarkú, nem deformált) cipője legyen a gyermeknek. Otthoni viselésre hasznos a keskeny harántpántos fa- vagy bőrtalpú papucs, amely járás közben biztosítja a láb aktív izomm?ködését (lábujjhajlítását). Gyermekeinknek egyébként több lehetőséget kellene biztosítanunk a természetes egyenetlenség? talajon való járásra is, sőt tudatosan szoktatnunk kellene őket erre. A mezítláb élő és járó trópusi emberek lábainak tanulmányozása során felt?nően kevés lábdeformációt lehet találni, a lábpanasz pedig kifejezetten ritka.
Már gyermekkorban törekedni kell arra, hogy a rendszeres testgyakorlatok, a sport az életmód részévé váljon. Így lehet a legbiztosabban elérni, hogy felnőtt emberként úgy alakítsák életmódjukat, hogy abban a rendszeres testmozgás és a sport kompenzálni tudja a munkakörből adódó esetleges károsító tényezőket.

Horváth Anikó

Forrás: hetek.hu