Az összefoglaló az utóbbi évek legfontosabb ismereteinek gyűjteménye a gerincproblémák témaköréből. Aktuális kutatásokon alapul, amelyek sok régi dogmát és eddigi terápiás feltételt megdöntöttek. Az alábbi információk segítséget nyújtanak azoknak, akik:
– gerincfájdalmaktól szenvednek,
– hatékony terápiát keresnek a panaszok megoldására,
– aktív életmódot szeretnének folytatni: mind a munkájuk során, mind a szabadidejükben figyelni szeretnének a helyes gerincterhelésre,
– gerincproblémával foglalkozó szakembereknek, akik tudományosan megalapozott terápiás eljárásokat keresnek.
A szerzők között szerepel Jan Kuiper (P.T., M.T., Dip.MDT McKenzie Institut Deutschland e.V.), aki a tanárom is volt, Dr. med. Frank Möckel (Facharzt für Allgemeinmedizin und Physiologie, Rückenzentrum Regensburg (RFZ) www.rfz-regensburg.de) Dr. med. Klaus Klimczyk (Chefarzt des Zentrums für Orthopädie und interdisziplinäre Schmerztherapie, Fachklinik Enzensberg, Höhenstr. 56, 87629 Füssen-Hopfen) és még sok más neves szakember.
Először mindjárt egy nagy dilemma: miért nem csökken a gerincpanaszos emberek száma?
Sőt, a gondos gyógyszeres, műtéti és fizioterápiás kezelések ellenére a számuk mégis egyre nő. Gerincproblémák mindig is voltak, de mi történt az utóbbi évtizedekben? Megváltozott az érintettekkel való bánásmód. Az újabb kutatások rámutattak, hogy az eddigi elméletek és feltevések a gerincbetegek számának növekedéséhez vezettek. A gerinckutatásban az új ismeretek erősen megkérdőjelezik az eddigi viszonyulást mind a panaszokhoz, mind a kezelésükhöz. A következő fejezetek ezekről, az új felismerésekről informálnak, amelyek jól megkülönböztethetők a korábbi tanácsoktól és terápiás ajánlásoktól. A cél, hogy minél jobban megértsük a gerincproblémák okát, a fájdalom, panaszok eredetét, hogy a további károsodásokat elkerüljük és a lehetőségekhez képest, minél előbb teljes és aktív életet folytassunk, visszatérhessünk a munkába és a szabadidős programjaink se legyenek korlátozva.
Lássuk az alapvető tényeket:
-
A gerincpanaszok igen gyakoriak és az esetek 98%-ban ártalmatlan okkal kezdődnek (ilyen a túlterhelés - pl. a sok ülés).
- Sok esetben minden kezelés nélkül elmúlnak a panaszok, legalábbis annyira, hogy az addigi munkáját elvégezheti az ember.
- A degeneratív elváltozások (az ízületek kopása, a csigolyatestek és a porckorongok „elhasználódása") a korral járó normális folyamatok, ugyan úgy, mint ahogy a haj megőszül. Nincs fájdalomkeltő jelentőségük. Ugyanakkor azok a változások, amelyek a felülmúlják a kornak megfelelő mértéket, adott esetben, okozhatnak károsodást.
- A porckorongsérv nem okoz automatikusan gerincfájdalmakat, csak az esetek kis százalékában jelentkeznek panaszok.
- A testi tünetek vizsgálatának nagyobb a jelentősége, mint a képalkotó vizsgálati módszerek (rtg, MRI) használatának. A képalkotó eljárások eredményeinek értékelése csak a testi tünetek figyelembevételével elfogadható.
- Azoknál a pácienseknél, akiknél panaszokat okoz a porckorongsérv, szintén jó a gyógyulási tendencia. Csak az esetek 5%-ban szükséges a porckorong műtéti eltávolítása.
- A kímélés, a mozgáshiány vagy a hosszantartó ágynyugalom nem alkalmasak a panaszok megszüntetésére. Inkább a fájdalmak elhúzódásához járulnak hozzá.
- Az akut gerincfájdalom nagyon fájdalmas is lehet, ami a pácienst igen gyorsan a mindennapi aktivitásának csökkentésére kényszeríti. Ebben az esetben szükséges az ágynyugalom, de nem hosszabban, mint 1-2 nap.
- A gerincünk felépítése a minden irányú mozgásra alakult ki. Az eddigi elképzelés, hogy a derékból való hátrahajlása az oka a fájdalmaknak, nem helyes. Mi több a legtöbbször ennek hiánya vezet a sérülésekhez (pl. ha egész nap ülünk).
Derékfájdalmak, amelyek kevesebb, mint 7 hét alatt megszűnnek
Mint, ahogyan már esetleg megtapasztalta, a legtöbb hátfájdalom (98%), ártalmatlan természetű. Annak ellenére, hogy nincs nyomós egészségügyi oka (ez nem halálos), gyakran mégis erős fájdalmakkal és mozgáskorlátozottsággal jár, különösen a probléma megjelenésének első napjaiban. De a fájdalommal való helyes bánásmóddal a szenvedés ideje lerövidül, és a fájdalmak gyorsan eltűnnek.
A következőkben egy nemzetközi ajánlást olvashat, amely a legújabb tudományos kutatásokon alapul.
A hosszú ágynyugalom többet árt, mint használ!
Az elmúlt években, és sokszor még ma is, a pácienseknek ágynyugalmat és kíméletet javasolnak. (Pl. 4 hét ágynyugalom felpolcolt lábakkal). A mai eredmények mégis azt mutatják, hogy: az 1-2 napon túli ágynyugalom nem jó, mert a sokat pihenő hátnak egyszer csak „mankóra" lesz szüksége!
Miért?
-
a csontok veszítenek a stabilitásukból,
-
az ízületek merevek lesznek,
-
az állóképességünk elvész és testünk mozgásszegénnyé válik,
-
mindig egyre nehezebb és nehezebb lesz talpra állni és aktívnak maradni.
Javaslat:
Ha a hátfájdalmak nagyon erősek a kezdeti napokon, akkor szükség lehet a rövid idejű (1-2 nap) ágynyugalomra. Ezután viszont amilyen gyorsan csak lehet, talpra kell állni! Váltogassa a rövid, fekvéssel eltöltött nyugalmi periódusokat a rövid sétákkal. Próbálja meg, ezt követően, a terhelést lassan fokozni és a fekvéstől egyre inkább elállni.
Maradjon aktív
A rövid kímélet után, kezdje újra a szokásos, mindennapi aktivitását. Ez semmilyen kárt nem fog okozni. Persze, kerülje el az extrém és fájdalmas terheléseket. Alapvetően érvényes, hogy: minden mozgás, ami jólesik, megengedhető. Különösen ajánlott a séta, úszás ill. a kerékpározás.
Miért van értelme a mozgásnak?
- mert javul az ízületek stabilitása,
- az izmok nem gyengülnek el,
- testünk megtartja a mozgékonyságát,
- elősegít természetes kémiai folyamatokat a testben, amelyek a fájdalmat csillapítják,
- elősegíti a gyógyulási folyamatokat,
A gondolat, hogy a derékhajlat az oka a hátfájdalmaknak, egyértelműen megdőlt
A mellúszás kétségek nélkül végezhető. Amennyiben a sporttevékenység alatt fájdalmak jelentkeznek, ajánlott szaktanácsadóhoz fordulni (pl. gyógytornász, orvos). Lehet, hogy a mozgásfolyamatokat kicsit módosítani kell.
Gyakran kapunk olyan tanácsokat, hogy:
- „a hajolgatásokat el kell kerülni és inkább leguggolni helyettük"
- „ha valami fájdalmas, akkor be kell fejezni"
- „10 kg-nál többet tilos emelni".
Ezek a javaslatok az akut stádiumban helytállóak, amikor a fájdalom még nagyon erős. Ilyenkor határozottan elkerüljük a fájdalmat fokozó tényezőket. Sajnos, ez a „védekező" magatartást-testtartás akár állandósulhat is, mert az érintettek azt gondolhatják, hogy ezek az információk mindig és örökké érvényesek maradnak rájuk nézve:
- „A gerincsérvem óta kerülöm a lehajlást és mindig leguggolok."
- „Azt mondták, hogy soha többé nem emelhetek 10 kg-nál többet."
Az érintett személyek nem bíznak a gerincükben többé, és félelem alakul ki bizonyos mozgásoktól. A normális hétköznapi mozgásokat inkább elkerülik, nehogy ezek hátrányosan befolyásolják a munkájukat és a szabadidejüket. Mindennek fájdalmas mozgásbeszűkülés lesz a következménye, noha a kezdeti probléma már régen meggyógyult.
Tehát, figyeljünk a következőkre:
- a gerinc-kímélet csak rövid idejű, az erőteljes fájdalmak idején szükséges;
- térjünk vissza a szokásos mindennapi aktivitásunkhoz, amilyen gyorsan csak lehet.
Folytatás...
|