Hogy
mikor és hogyan térjen vissza egy anya a munka világába, nem könnyű
döntés. A családot és a munkahelyet összeegyeztetni komoly kihívás, és
sokszor a munkaadók sem könnyítik meg a dolgunkat. Joó Zsuzsanna
karrier-tanácsadóval arról beszélgettünk, hogy milyen lehetőségei
vannak egy édesanyának a munkaerőpiacon, és hogy mi segíthet a
megfelelő munkahely megtalálásában vagy megtartásában.
-
Mennyire foglalkoztatja a karrierjük, a munkába való visszatérés a
várandósság alatt a gyermeket vállaló nőket? Vagy inkább csak akkor
gondolnak rá, amikor a gyed/gyes vége közeledik?
Mivel napjainkban kitolódik a
házasságkötések és ebből adódóan a gyermekvállalás(ok) ideje, így
előfordul, hogy akár 10-15 évvel a munkába állás után megy egy nő
gyesre. Nem csoda, ha örül, hogy végre fellélegzik, és kiszakad a
taposómalomból. Ebből adódóan a legtöbben nem is gondolnak a
visszatérésre. Olyannyira nem hogy gyakorlatilag azon a napon gondolnak
először a jövőre, amikor lejár a gyes/gyed. A viccet félretéve, ez
nagyon komoly probléma, hogy gyakorlatilag felkészülés/felkészítés nélkül állnak ezek az asszonyok a jövőjük előtt, tele félelemmel, gátlásokkal.
- Vissza tudnak-e térni több év kihagyás után a korábbi vagy ugyanolyan pozícióba?
Ritka, ha valaki ugyanott és ugyanúgy tudja folytatni, főleg több év kihagyás után a munkáját. Ha valaki évekre kiesik, és ez mindegy, hogy milyen okból (gyes, betegség, külföldi út, tanulmányok miatt), akkor szinte mint kezdő tér vissza,
azaz kezdhet mindent elölről. Ha ez egy férfival történik meg, akkor
természetesen ő is ugyanolyan helyzetben van, mint egy asszony, aki
gyereket szült.
Általában a vezető beosztásban levő nők térnek vissza nagyon hamar
- gyakorlatilag 4-6 hónap múlva - a munkába. Ennyi időt általában
várnak rájuk, addig megoldják a helyettesítésüket. Ha ennél hosszabb
időt szeretne gyermekével otthon maradni, vagy váratlan okok miatt nem
tud visszajönni ilyen hamar, akkor be kell helyette állítani egy teljes
értékű munkatársat. Nem véletlen tehát, hogy minél nagyobb a státusz és
a fizetés, annál hamarabb igyekeznek vissza a nők ezekre a posztokra.
Néha nemcsak a beosztás, hanem az iparág is lehet olyan,
hogy a tartósabb - tehát a fél éven túli hiányzás - már komoly
hátrányhoz juttatja a nőket. Gondoljunk például az IT szektorra - nem
véletlen, hogy olyan kevés nő dolgozik benne-, de akár a média világára
is. Egy színésznő, egy modell nem hiányozhat sokat, mert rögtön
belépnek a helyére.
- A munkába korán visszatérő anyáknál karriervágy vagy pénzkérdés az újbóli munkába állás?
Az előbbiekből jól látható, hogy nagyon megtörhet egy szépen felfelé ívelő karrierív,
és újból évekbe telik, mire ismét arra a posztra küzdi fel magát egy
nő. Ezt sokan nem akarják megkockáztatni. De jóval többen vannak azok,
akik a szűkös megélhetés miatt mennek vissza dolgozni, azaz kényszerből.
- Mennyire van igényük az anyáknak arra, hogy más munkakörülményeik között dolgozzanak, mint korábban, szülés előtt?
Egy-két-három kisgyerek mellett sokan nem vágynak ugyanolyan nyüzsgő, sok leterheltséggel járó munkára,
mint a gyes előtt. A kisgyerekes anya egyet szeretne: időben letehesse
a lantot ahhoz, hogy a délutánját és az estéjét a családjának
szentelhesse. Na, ebben nem segíti őket a munkahely. Szomorúnak tartom,
hogy Magyarországon az atipikus munkahelyek száma csekély, nem ismerik,
és nem akarják a munkahelyek a részmunkaidőt bevezetni, nem
gondolkodnak rugalmasan a munkaidőben. Pedig állítom, hogy a gyerekeiért felelősséget vállaló anya az egyik legjobb munkaerő. Lojális, megbízható, erős, és joggal várná el, hogy az ő megváltozott igényeire is figyeljenek.
- Mi segíthet visszatérni ugyanarra a munkahelyre?
A kommunikáció. Mert minden
emberi problémát ez segít elsimítani. Mitől fél a kismama? Attól, hogy
nem veszik vissza. Esetleg nem ugyanoda. Mitől fél a munkáltató? Hogy
nem jön a szülő nő vissza, hiába tartotta neki a helyet; nem akkor jön
vissza, amikor ígérte, még otthon marad a második gyerekkel három évet
stb. Hát ezt kell tisztázni, megbeszélni, hogy mindkét fél tudja, mire számíthat. Sok felesleges görcsöt, félelmet fel lehet ezzel oldani, és egyértelművé lehet tenni a dolgokat.
- Mi segíthet, ha új állást kell keresni? Mi a titka azoknak, akiknek sikerül jó állást találniuk gyed/gyes után is?
Vallom, hogy időben kell elkezdeni a visszatérést.
Ugyanis ahhoz, hogy jó munkahelyet találjon egy kisgyerekes nő, nagyon
sok idő kell. Ne feledjük, ezek az asszonyok elszoktak az
álláskereséstől, az interjúkra járástól, sokszor éveken át nem
öltözködtek fel rendesen. Meg kell szokni a visszatérést az emberek
közé. Tehát először is lelkiekben kell ráhangolódni az álláskeresésre.
Ez nem könnyű, és nem megy egyik napról a másikra, tudom jól. Meg kell
erősíteniük az önbizalmukat, újra megtalálni a nőiségüket, a szakmai
tudásukat felfrissíteni, és egyre több időt szánni magukra. Egy kismama
ettől sajnálja leginkább az időt, pedig nem kellene. A munkahelyen nem mint anyára, hanem mint emberre tekintenek rá, és ebbe kell beleszoknia.
Sajnos sokszor súlyos diszkrimináció éri felvételkor
a kisgyermekes anyákat. Ezért soha nem szabad beírni az életrajzba a
családi állapotukat, a gyerekeik számát, sem azt, hogy jelenleg
gyesen/gyeden vannak. Ez csak a személyes találkozáskor derüljön ki, de
ott se ezzel indítsanak. Ne sajnáltassák magukat, ne akarjanak
szánalmat kelteni maguk iránt, mert ezzel csak az ellentétes hatást
érik el. A munkahelyeknek a problémamentes emberek kellenek.
-
Kritikus időszak a munkahelyre való be- ill. visszailleszkedés is egy
hosszabb távollét után. Mire kell figyelni, milyen hibákat követhetünk
el?
Gyakori probléma a túlóráztatás. Úgy gondolom, hogyha az elején nem állunk ki magunkért a túlórák ellen, akkor soha nem kerülhetünk nyertes pozícióban.
Tehát már a visszatérés előtt tisztázni kell a főnökkel, hogy ezt nem
tudjuk bevállalni. Ha ez nem tetszik neki, és folyton húzza a száját,
akkor sok jóra nem lehet számítani a későbbiekben sem, tehát érdemes
szép csendben más munkahely után nézni, ahol ezt tolerálják. Másik
megoldás, ha esetleg a gyesről visszatérők egységfrontot alkotnak,
és közösen fognak össze, azaz SENKI nem hajlandó túlórázni. Persze
vannak olyan munkakörök, pl. a kereskedelemben, ahol ezt nem lehet
kivédeni, de ha csak azért kell túlórázni, mert szűkösek az
erőforrások, vagy szervezetlen a munka, ott a vezetőt egy ilyen
egységes fellépés talán elgondolkoztatja, hogy jobban kellene
megszervezni a munkát.
Szem előtt kell azt is tartani, hogy a munkahely a munkáé.
Nem kell a munkatársakat a gyerekeinkről szóló történetekkel és a
családi életünkkel traktálni lépten-nyomon. Én személy szerint azt sem
javaslom, hogy a gyerekeink fotói legyenek kirakva körbe az
íróasztalunkon. Egyszerűen azért, mert a hatékony munkavégzéstől vonja
el a figyelmet.
- Mi okoz leggyakrabban problémákat, miután az anya elkezd újra dolgozni, a család és a munka összeegyeztetése terén?
Az, hogy most már minden területen ezerszázalékosan akarnak megfelelni.
Azaz a gyereknevelés, a háztartás, a férjük kiszolgálása, a munka
területén is maximálisat akarnak nyújtani. PEDIG EZ NEM MEGY! Valamiből
le kell adni. Sokkal többet kellene bevonni a férjeket a családi
munkába, a gyerekekkel való törődésbe. Merjen kérni a feleség! Törődjön
önmagával is: a külsejével, a lelkével, az eszével.
Ne feledjük, a női lét egyik legszebb időszakát éli át ilyenkor egy nő
életkorban, egészségben, potenciálban. Sajnos sokan annyira
leterheltek, hogy úgy szaladnak el ezek az évek, hogy idejük sem volt
élvezni ennek a korszaknak a szépségeit és örömeit.
Az interjút készítette: Kocsisné Péterfy Hajnal
Forrás: babafalva.hu
|